kingiblog

Álmomban egy boogie-woogie workshopon voltam, és ugyan elég fura lépéseket mutattak, mint pl az óriás- és a tyúklépés, de táncolni jó volt nagyon. Aztán sajnos a bemelegítő tánc után már fel is ébresztettek, így nem fogok egy buliban se óriáslépésekkel lejteni. A legjobb az egészben, hogy nagyon közel volt, egészen pontosan a házunk előtt lévő játszótéren.. Jó hely egy nemzetközi tanfolyamnak, nem?

Az utóbbi egy hónapban túl sok változás nem történt. Még mindig szopizik, még mindig 12 foga van, mozgásban is egyre ügyesebb, de most sok új dolgot nem tanult. Talán az ugrálást, mert most már tényleg páros lábbal tud ugrálni, de leginkább a már megtanult mozgásformákat tökéletesíti.

Beszéd: még mindig csak pár szót mond, újabbak a fát (valahogy ezt mindig tárgyesetben használtam, így nem fa, hanem fát lett), a homok (menjünk homokozni), baba, és próbálkozik az autóval. Sokszor mesél is dolgokat, csak nem nagyon értjük, mert vagy halandzsa nyelven teszi, vagy ismételgeti a mama, papa, Lili szavakat, mondjuk 3 mama és 1 Lili, vagy 2 papa és 1 Lili, de ezeket különféle módon hangsúlyozva :)

Mostanában kezdett el úgy igazán rajzolni. Vettem egy nagy tekercs papirt, abból vágok neki jó nagy lepedőnyi darabokat, azokon van hely firkálni. Néha mondja is, hogy mit rajzol, szokott virágot, fát, vonatot (huhú), autót (brrrbrrr), kutyát, macskát rajzolni, tőlem is leginkább ezeket kéri, vagy még babát (=emberkét), illetve azt is szokta kérni, hogy Mamát, Papát, Lilit rajzoljak.

Nem olyan rég kapott a szüleimtől egy orvosi táskát, azóta már mindenki kapott legalább ezer szurit, gyógyszer túladagolást is elszenvedtünk, de legalább a plüss állatok teljesen egészségesek. Szintén az én szüleimtől kapott egy gyöngyfűző készletet, szép nagy fa golyókkal, kockákkal, hengerekkel - 3 éves kortól ajánlják, nem egészen értem, miért kell addig várni, Lili elsőre fel tudta őket fűzni, szép nyaklánc lett belőle.

Az alvása lassan, de biztosan javul, egyre több olyan éjszaka van, amikor csak 1-2x kel, és a 19 hónapos "szülinapjára" végre át is aludta az éjszakát. Remélem, sok ilyen nyugis éjszaka fog következni, már nagyon rám férne. A nappali alvás is javulóban, többször is előfordul, hogy 1-1,5 órát alszik anélkül, hogy be kéne mennem hozzá. Ha sikerül a 1,5 órát így végig aludnia, akkor általában már nem is próbálom visszaaltatni, látszik rajta, hogy kipihente magát, jókedvűen ébred, mire bemegyek, már általában mászik le az ágyról. Vagy mászik ki a kiságyából, mert napközben próbálom ott altatni, hogy szokja, hátha egyszer éjjelre is odaszokik. Persze annál nehezebb olyankor, amikor már fél óra után felhangzik a Mammma, olyankor tarthatom a karomban még egy órát, hogy kialudja magát, mert letenni akkor már nem tudom, egy sóhajtásomra is kinyitja a szemét (és persze sír, mert még álmos).

Este már rendszeresen nem a szopiba alszik bele, bár a szopizás még elmaradhatatlan. Amíg szopizik, elmesélem neki a napunkat, mi mindent csináltunk, ha nem annyira álmos, akkor ő is besegít, vagy mutatja, vagy mondja, ha tudja (motorozást, hintázást). Aztán lefekszünk egymás mellé, még egy kicsit szopizik, közben elmondom neki az Aludj Kicsimet is (ezt nekem mondta Mami, amikor még én voltam kicsi), utána bekucorodik mellém, magához öleli a cicáját és a kispárnáját, és ha szerencsém van, akkor pár perc alatt elalszik. Ha nincs, akkor még sokat mocorog, de általában próbálkozik az elalvással jó ideig, csak ha nagyon nem megy, akkor kér megint szopit.

ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT!!!!!!

Pedig nem indult túl bíztatóan az éjjel, kb 10-kor aludt el Lili, és vagy 4x felébredt 11-ig, amikor is inkább befeküdtem mellé az ágyba - rögtön meg is nyugodott. Én fél 12 körül aludtam el, reggel 5-kor megnéztem az órát, mosolyogtam egyet, ránéztem a szuszogó Lilire, aztán aludtam tovább 6-ig, akkor gyors szopi, és még aludtunk tovább fél 8-ig! Sok ilyet akarok mééééég, olyan jó volt aludni.

A házmesterünk elég érdekesen nyír füvet, ugyanis előbb megvárja, míg legalább térdig ér a gaz, aztán nekiáll lenyírni, de helyenként ott hagy egy nagy foltnyit. Hogy mi lehet ennek az oka, sejtésem sincs róla, hacsak nem ezzel fejezi ki, hogy ő valójában egy nagyon kreatív kerttervező (vagy kertépítő?) mérnök.

Itt pedig még látszik, hogy a le nem nyírt területeken mekkora a gaz. Nem egy svájci hozzáállás, pedig látszólag svájci az illető. Mielőtt nekiállt nyírni, már épp azon gondolkodtam, hogy szép-szép a pitypang, de azért ez már sok a jóból, kölcsönkérem a traktorát, és megcsinálom én :)

Elkészült a hétvégi húsleves, már épp elkezdtem volna a rétest tekergetni, amikor rájöttem, hogy ez mind szép és jó, de tészta az egy szál sincs itthon. Pontosabban van makaróni és csavart, de egyik se kimondottan húslevesbe való. Irány a bolt, emlékszem, egyszer már sikerült a Migrosban egy egészen a cérnametéltre hasonlító tésztafajtát venni. Háromszor jártam körbe az egészet, persze nem találtam. A legvékonyabb tészta a kínai tészta volt, így kipróbálásra vettem egy csomagot. (Hogy mitől kínai, azt nem tudom, mert sima lisztes-tojásos száraztészta, kis gombócokba tekerve, szóval nem rizstésztát főztem a húslevesbe.) Egész jó lett, csak kicsit volt vastagabb, mint amit megszoktunk. Azért a magyarországi bevásárlólistámra rákerült a cérnametélt is, legközelebb ne felejtsem el megvenni.

http://babywearing.de/index.php/de/

Utolsó napunkat a Hotel de Ville és a Pompidou központ megtekintésével kezdtük: mi megnéztük az épületeket, Lili pedig motorozott az épületek előtt. Valamiért nagyon hamar elfáradt, és egyik pillanatról a másikra olyan nyűgös lett, hogy Petinek esélye se volt ölbe venni, a világ minden kincséért se engedte volna el a nyakam, így rajtam aludt, ráadásul elől - kb fél óra után már majd' leszakadt a derekam, persze jó nagyot aludt most. A latin negyedben sétáltunk, megnéztük a Pantheont és a Sorbonne-t, mind a kettőt csak kívülről. Keveset sétálgattunk csak, mert ez a rész este él igazán, napközben semmi különös nincs az utcácskákban. A közeli Luxemburg kertben ebédeltünk, és gondoltuk maradunk is egy kicsit Lili kedvéért, de annyira erős, hideg szél támadt, hogy inkább valami fedett hely után néztünk: CinéAqua nevű akváriumban néztünk halakat, rájákat, cápákat. Nem volt valami nagy szám, de meleg volt, nem esett az eső és Lilinek tetszett. Este lett, mire végigjártuk, ráadásul még mindig esett az eső, így már egyenesen hazamentünk.

Reggel még beszereztük a más szokásos napi croissant mennyiséget, utána felszálltunk a vonatra és integettünk egyet Párizsnak.

Mivel a 4. napunkra már az addigi lassú internetünk is megszűnt létezni, ezért nem tudtam "élőben" blogolni, kénytelen vagyok utólag, itthonról leírni az utolsó két napot.

Vasárnap délelőtt ismét egy múzeumot céloztunk meg, az általunk csak Orsi Múzeumnak hívott Musée d'Orsay-t. Már meg se lepődtünk az előtte kanyargó soron, Lili apával motorozgatott, én meg araszoltam a sorban. Előttem is magyarok álltak, így még csak nem is unatkoztam. Kb a sor felénél járhattam, amikor Peti integet, hogy menjek, mert megtalálta őt egy biztonsági őr, és gyerekkel lehet menni a VIP sorba - 10 perc múlva már benn is voltunk. Lili felkerült a hátamra, mi meg nyugodtan nézelődhettünk, mert persze elaludt, valószínűleg nem érdekelték az impresszionisták. Maga a múzeum egyébként egy régi pályaudvarból lett kialakítva, de (vagy éppen ezért) nagyon jól néz ki.

Ezután a Szent Szív templom következett, de csak kívülről néztük meg, a sorban állás helyett inkább sétáltunk (Lili szokás szerint motorozott) egy nagyot a Montmartre-n, egész a Moulin Rouge-ig. Innen már hazafelé indultunk, kicsit pihenni, mert estére terveztünk még egy kisebb sétát, lássunk már valamit az "éjszakai" Párizsból is. Sötétedéskor indultunk, előbb az Eiffel-toronyhoz, onnan átmetróztunk a Diadal-ívhez, végül pedig sétáltunk egyet a Champ-Élysées-én. Ez utóbbitól én nem voltam annyira elragadtatva, mint amennyire az utikönyvek szerint kihagyhatatlan látnivaló. Lili, aki már fáradt volt induláskor persze boldogan nézte és mutatta a fényeket, ha rajta múlt volna, minden este mehettünk volna :) pedig ekkor már kb fél 11 volt. Azért a metró hazafelé elringatta, annyira, hogy még arra se ébredt fel, hogy levettem a kendőből, levetkőztettük, jöttünk-mentünk mellette (a parketta borzalmasan nyikorgott minden lépésre).

Párizsban készült

536 fénykép

81 videó

a telefonommal 1 videó és 2 fénykép

Peti telefonjával 10 videó és 25 fénykép

Kíváncsi vagyok, mi marad a válogatás után.

Lili másfél éves szülinapjára egy kastélyt ajándékoztunk. Na jó, megnéztünk egyet: Versailles-ben jártunk. Jó fél órás vonatúttal értünk oda, szerencsés helyen vettük meg a jegyet, mert minden más helyen hosszú sorok álltak már oda is. Akinél a jegyet vettük mondta, hogy 1 órás sor van, de amikor megláttuk a hatalmas (kb mint a Hősök Tere) téren oda-vissza kígyózó sort, kicsit megijedtünk, hogy ez még hosszabb, mint tegnap az Eiffel-toronynál. Viszont meglepetésünkre tényleg 1 óra volt. Lili szokás szerint végig aludta, a kastélyban viszont már felébredt, és éhes is volt, ezért nem tudtunk ráérősen sétálgatni a szobákban. Azért sikerült végig nézni, csak kicsit gyorsabban, mint ahogy egyébként mentünk volna. Lilit nem nagyon lehetett letenni, mert hatalmas tömeg volt (kell nekünk pont a húsvéti ünnepek idején jönni). Viszont a franciáknak lehet valami bajuk a gyerekek nyakban cipelésével, mert itt is ránk szóltak, hogy azt nem lehet. A kérdésünkre, hogy miért, a válasz az volt, hogy mert tilos. Na kössz, ez aztán az értelmes válasz, ezzel az erővel azt is mondhatták volna, hogy csak. (ha valaki tudja az okát, lécci-lécci írja már meg, nekem csak az jutott eszembe, hogy félnek, eléri a plafont...)

A kastély után kimentünk a kertbe, órákat bóklásztunk, és még így se láttuk az egészet. Lili részben aludt (amióta itt vagyunk, a sok látnivaló annyira lefárasztja, hogy visszaszokott a napi két alvásra), részben motorozott, részben cipeltette magát, de élvezte, nézelődött, kis felfedezőként jött-ment. A szökőkutak valamiért nem mennek állandóan, naponta 2x kapcsolják be őket, 2-2 órára. Némelyiknél pont akkor jártunk, amikor működtek, másokat viszont csak kikapcsolt állapotban láttunk. Elsétáltunk a Nagy-Trianon kastélyhoz is, de be nem mentünk, mert Lili épp bebugyolálva aludt, nem akartuk felébreszteni azzal, hogy levetkőztetjük. Innen indultunk vissza a főbejárat felé, végre meg is ebédeltünk (kb fél 5 volt), és mivel Lili felébredt kb fél 7-re el is jutottunk a kijáratig. Onnan még elsétáltunk/motoroztunk a vonatig, vonatoztunk fél órát, vettünk vacsit, 8-ra haza is értünk, már mindannyian hulla fáradtan.

Itt a másfél éves szülinap, amit Párizsban ünneplünk (mit fogok kitalálni a 2 évesre akkor?). Na jó, tulajdonképp a húsvéti hosszú hétvégét használjuk ki, de ez így jobban hanzgik, nem?

Már megint csak azt kell írjam, hogy Lili rengeteg mindenben fejlődött, okosodott. Még mindig főleg a mozgásra gyúr, már nem tudom hova, mindenre fel tud mászni, amit felér, és amire engedem. Lényegében egyedül tud csúszdázni, én csak a biztonság kedvéért állok mellette, a nagy hintán szépen kapaszkodik, sőt, próbálja lökni magát (legalábbis dülöngél előre-hátra), mászókákra is felmászik ügyesen. Az alacsonyabb lépcsőkön már felfele és lefele is egyedül tud lépegetni, a lépcsőházin lefele még általában fogja a kezem, de néha már csak a korlátnak/falnak támaszkodik, felfele sokszor felmegy kapaszkodás nélkül. A kismotorjával már emelkedőkön is fel tudja lökni magát, aztán a lejtőn lábát felemelve száguld le. Ügyesen kormányoz, tolat, fordul, és általában nem megy neki senkinek és semminek: vagy kikerüli, vagy megáll előtte.

Legutóbb a Csiribiri tornán el voltam ájulva, milyen ügyesen csinálta a gyakorlatokat. Van egy dalocska, a Kis tornászok vagyunk mi, amit énekelünk, és közben csináljuk, ami a szöveg szerint jön: előre-hátra hajolunk, ugrálunk, ujjainkat mozgatjuk, stb. Lili pedig végig tudta mind a 6 mozgást, sőt, azt is tudta mikor mi következik, mert még mielőtt oda jutottunk volna az énekben, már csinálta a következőt.

Beszéd: a babanyelvű dumálásba nagyon belehúzott, és néhány újabb szót is tanult. A nem szót mostanában minden kérdésre automatikusan mondja, teljesen mindegy, mit kérdezünk. Pár napja a saját nevét is mondja, igaz Miminek hangzik, de egyértelműen magára gondol. Új állathangként végre azt is tudja, mit mond a cica, és a medve, valamint egyik este, amikor már a századik virágot rajzoltam, akkor ő is próbálta mondani, hogy virág. Legutóbb pedig a jó-t próbálgatta.

Néha már egész jól eljátszik magában is, a Dupló és a puzzle még mindig kedvenc, de a nagy technik terepjárót is szereti tologatni. Nemrég vettem neki egy rajzoló táblát, amit újra és újra le lehet törölni, azon is szeret firkálgatni. Könyveket is szoktunk nézegetni, olvasgatni, bár, mivel mostanában nagyon szép, napos idő volt, ezért elég keveset voltunk benn, vagy mentünk valahová, vagy a játszótéren voltunk. Játszótérről jut eszembe, végre használatban van a homokozó készletünk is, bár a formákat még leginkább én töltöm meg, de ő is próbálkozik már.

Alvás: hullámzó, van, hogy csak 1x kel fel, de volt olyan is, hogy hajnali 3ig óránként ébredt. Még mindig csak szopira alszik el/vissza, így sokszor vagyok reggel zombiüzemmódban.

Azt hiszem, múltkor elfelejtettem írni, hogy 12 fogacskája van, és szerintem hamarosan jön a következő, mert nagyon rágja a kezét. Így már nem foghatom arra a kevés kaját, amit megeszik, hogy nincs mivel rágnia, de rábízom, csak tudja, mennyire van szüksége. Szopi még mindig fontos, főleg, ha otthon vagyunk, akkor sokszor kéri, ha viszont elmegyünk valahova, akkor egész sokáig nem is jut eszébe.

Megtanult belebújni a cipőjébe, bár sokszor sikerül kacsaláb felvennie, de nem különösebben zavarja. A nadrágba belebújással is próbálkozik, azt még kell gyakorolnia, általában ugyanabba a szárba próbálja mind a két lábát beleszuszakolni.

(fényképek majd később lesznek, nem saját gépen írom a bejegyzést)

Ma az Eiffel-tornyot vettük célba, bár kicsit félve, mert olvastuk, hogy mindössze 1 lift működik, technikai hiba miatt, és 2 órás sor van hozzá. Amikor megláttuk a sort, majdnem vissza is fordultunk, olyan hosszan kígyózott. Végül a lépcsős-sorba beálltunk, az rövidebbnek tűnt, így is egy órát ácsorogtunk, mire megvettük a jegyet. A kapunál volt biztonsági ellenőrzés, előtte egy dobozban elkobzott bicskák (mint a reptereken). A különbség csak annyi volt, hogy a két őr egymással veszekedett, és a nálunk lévő bicskát minden további nélkül felvittük. Ha terroristák lettünk volna jól eltéríthettük volna a tornyot...

Lili szerencsére végig aludta a sort is, és a lépcsőzés nagy részét is apa hasán, kb akkor ébredt fel, amikor már majdnem felértünk a másodikra (ami egyébként 43 emeletnek felel meg, jó kis step-aerobic volt a felfele és lefele út). Sajnos elég párás idő volt, nem lehetett túl messzire látni, de azért így is szép volt, Lili pedig elbűvölve nézte lenn a házakat, kicsi autókat, embereket. Mivel a kismotort is felvihettük, természetesen motorozott egy kört, aztán lifttel tovább mentünk a harmadik emeletre (ide már nem vezet lépcső, valaha volt, de túl meredeknek ítélték, és elbontották). Itt is körbenéztünk, fotóztunk, de nem maradtunk sokáig, mert Őkisasszonysága megéhezett. A másodikon szerencsére találtunk egy szabad padot, ahol mi is pihengettünk, amíg Lili evett, aztán neki indultunk a lefele útnak (a liftre fenn többet kellett várni, mint amennyi idő alatt mi leértünk, bruhahaha).

Innen a Trocadero tér felé vettük az irányt, végre mi is ettünk 1-1 szendvicset, Lili pedig kavicsot gyűjtött, motorozott, lépcsőzött, meguzsonnázott, rohangált. Mi pedig felváltva kergettük ill. fényképeztük/videóztuk :)

Metróra szállva elmentünk a Champs-Élysées-re (a Diadalívet kihagytuk, úgy ítéltük meg, hogy az egyáltalán nem kisgyerek-barát hely, csak az utolsó harmadán sétáltunk végig), és a Concorde téren keresztül bementünk a Tuileires-kertbe, ahol Lilit megint hagyhattuk szabadon jönni-menni. Találtunk egy körhintát is, ahova én is felszálhattam, így Lili életében először körhintázott egy lovacskán (ő választotta ki, melyikre szeretne ülni). Addig sétáltunk, ameddig tegnap is, csak ügye akkor a másik irányból, így végül az egész kertet bejártuk.

Eltelt első napunk Párizsban.

Az utikönyvünk szerint a város kifejezetten, nagyon és rendkvüli mértékben gyerekbarát. Ez nyilvánul meg abban is, hogy a metróknál nincs se lift, se mozgólépcső, ellenben rengeteg lépcsőn kell fel és le cipelni a gyereket és a babakocsit. (Hogy egy mozgássérült hogyan közlekedik, azt elképzelni se tudom.) Nem is vittük ma magunkkal a babakocsit, elég volt tegnap este a pályaudvartól 1 metrómegállónyira lévő szállásunkig elcipelni. Kb 8 lépcsősoron kellett átküzdeni magunkat, hol felfele, hol lefele, ráadásul ezek teljesen kiszámíthatatlanul követik egymást. Ma meg rám szóltak a Louvre-ban, hogy tilos a nyakamban vinnem a gyereket... halvány gőzöm sincs, hogy ezt honnan szedték, még szerencse, hogy a hordozókendőt nem tiltják.

Reggel kicsit felfedeztük az appartmanunk környékét. Van a közelünkben egy park, benne kis játszótérrel (ahol a csúzdára az van írva, hogy 4 éves kor felett), Lilit hagytuk kicsit rohangálni, közben megreggeliztünk a közeli pékségben vett croissant-okból. Még otthon támadt az az ötletem, hogy hozzuk el Lili kismotorját, hátha azzal hatékonyabban fogunk közlekedni, szerintem jó ötlet volt, Lili élvezettel száguldozik vele, ha egyszer sikerül irányba fordítani, akkor már egész jól haladunk.

Mielőtt még bárhova is elindulhattunk volna, volt egy feladatunk: jegyet kellet szerezni a metróra. Pontosabban létezik egy bérlet szerűség, amit lehet 1, 2, 3, és 5 napra venni, és azzal korlátlanul lehet utazni, na 2 ilyet akartunk szerezni az automatából. Ugyan lehetett angol és német nyelvet is választani, ennek ellenére kb fél órába tellett, míg sikerrel jártunk, ezalatt lényegében a választható összes gombot megnyomtuk legalább 2x a gépen...

Mivel mára az időjósok szép, esőmentes napot ígértek, ezért gondoltuk, sétálunk a Notre Dame környékén, metróval hamar ott voltunk. Amikor megláttuk a sort a templom előtt kanyarogni, (kb 300 méteres volt) kicsit megijedtünk, hogy Lilivel ezt képtelenség kivárni, de végül én beálltam a sorba, Peti meg szaladgált Lili után (aki motorral üldözte a galambokat). Az egész sor végül max 10 percig tartott, nagyon gyorsan haladtunk. Viszont a toronyba nem mentünk fel, mert szintén nagyon hosszú sor állt a bejáratnál, ráadásul 10 percenként engedtek fel 30 embert, legalább 1 órát ott kellett volna állnunk, és épp elkezdett csöpörögni az eső. Én már láttam a templomot, akkor is tetszett, most is szép volt, egy ideig Lili is nézelődött, aztán annyira elfáradt a sok élménytől, hogy már csak az én ölemben akart lenni, így felkötöttem kendőbe, a hátamon pedig kb 2 perc alatt el is aludt.

Mivel amikor kijöttünk, épp kezdett esni, fújt a szél, hideg is volt, így a parkokban való sétálás helyett nekiindultunk a Louvre-nak. Gondoltuk, Lili alszik egy nagyot a hátamon, akkor tudunk nézelődni egy kicsit a múzeumban. Persze, még oda se értünk, már felébredt, így beiktattunk egy ebédet, nézelődtünk a föld alatti üzletsoron, Lilit hagytuk motorozni, majd, amikor úgy gondoltuk, hogy most már kicsit kirohangálta magát, bementünk magába a múzeumba. Elég hamar a hátamra került Lili, egyrészt, mert keveset aludt, és nyűgös volt, másrészt a kiállított tárgyak így voltak biztonságban tőle. Kíváncsian nézelődött, én meg magyarázgattam neki, hol mit lát, mit nézzen, főként a szobrok, festmények állatait mutogattam neki, de a "néni" és "bácsi" szobrok is érdekesek voltak. Szerencsére az, hogy nem aludt eleget délben érződött rajta, megint elaludt, így egész sokat meg tudtunk nézni a múzeumból, csak megállnom nem volt szabad, mert akkor rögtön elkezdett mocorogni.  Igyekeztünk a híresebb alkotásokat sorra venni, de persze ezek jó messze vannak egymástól, szóval végül egész sokat láttunk, nem is mertem ennyit remélni. Amikor végül felébredt, indultunk is kifelé, nem akartuk kínozni azzal, hogy nem rohangálhat kedvére. Továbbra is hideg volt, és a szél is fújt, de legalább már sütögetett a nap, ezért kicsit sétálgattunk (Lili motorozott, Peti vigyázott rá, én meg fényképeztem) a Louvre környékén, utána pedig hazametróztunk.

Kis pihi, fürdés után még elmentünk vásárolni vacsit: sikerült kínai kaját venni; nem ezt terveztük, de végül az volt a legszimpatikusabb.

Ma felcipeltem Lilit a Felseneggre kendőben, a hátamra kötözve. Menet közben még épülő házakat is nézegettünk, nem mintha meg akarnánk venni bármelyiket is, csak ha már arra jártunk, bekukucskáltunk. Aztán végre nekiindultunk a hegynek, elég csiga-biga tempóban nyomtam. Csúcsfotó elmaradt, mert annyira fújt a szél, hogy én a csuromvizesre izzadt pulcsimban majd megfagytam, így egyből rohantunk a levonóhoz. Az állomás melletti töröknél megebédeltünk, kicsit mászókázott Lili, aztán vonattal haza. Amint leszálltunk, megláttuk, hogy az állomáshoz közeli iskolában épp húsvéti bazár van, így oda is benéztünk egy kicsit. Hazaértünk, kicsit pihentünk, aztán felhívott az egyik magyar anyuka, akit lebeszéltem a bazárról, annyira nem volt jó, így mondta, hogy akkor ők mennek megnézni a kilchbergi farmot. Kb 5 perc gondolkodás után mi is öltöztünk, 6 után értünk haza. Mivel Lili a kendőben csak kb fél órát aludt (nem értem, régen 2 órát is aludt benne), ezért negyed 7-kor kidőlt. Most meg nem lehet vele bírni, mert eszében sincs aludni.

Mozgalmas nap volt, és még nincs vége (de remélem, most már hamarosan megy mindenki aludni).

Itt az útvonalunk indulástól a kajáldáig.

Volt az már jó 15 (vagy több) éve, hogy én utoljára bicajoztam. Már egy ideje gondolkodtam, hogy jó lenne megint bicajozni, és ma hirtelen felindulásból elcipeltem a családot egy bringaboltig. Ott aztán felpattantam egyre, és hazáig tekertem vele, és közben senkit se ütöttem el^*. Ok, előbb kifizettük a pénztárnál, de az áruház előtt már tényleg felültem rá. Vettünk bukósisakot is, sőt Lilinek is sikerült találni, bár a felpróbálás nehéz volt, kellett hozzá türelem. Most már csak ülés kell neki, és onnantól bicajjal fogunk menni vásárolni.

^*Félúton azt hittem nincs több oxigén a környéken, de aztán rájöttem, hogy nem kell olyan iramban tekerni, mint ezelőtt 15 évvel. Most már csak a lábaim fáradtak, de nagyon, pedig kb fél óra alatt hazaértem.

Mindössze öt percre és egy elcsórt tollra volt szüksége a kis művészemnek az alábbi alkotáshoz:

(Most nézem csak, ez a jobb keze, tehát akkor ballal alkotott?! Eddig mindig jobb kézzel fogta a ceruzát, zsírkrétát, tollat.)

-Reggel óta szakad az eső

-Letörtem egy körmöm a kocsi csomagtartójával, szépen tövig, ahogy azt kell

-Elszakadt a táskám zippzárja

-Leszakadt a farmeromról a díszbigyó

-Kiöntöttem az asztalra a migros kajáldájában fél liter vizet, mert persze a kupakot Lili leejtette a földre, én meg lusta voltam kihalászni az asztal alól

-Letörtem még egy körmöm, most a gyerekszékkel sikerült

-Parkolóból kifele sikerült úgy kanyarodnom, hogy a kocsi hátsó kereke már a padkán ment át, szerencsére csak a mögöttem jövő bmv-s pasas nézett szőkének, más gond nem volt

-Harmadik körmömet is megrövidítettem

És még csak 3 óra, mi lesz még itt estig?

(Ok, mire meg tudtam írni a bejegyzést, már 6 óra lett, és azon kívül, hogy Lili vagy extrán pörög, vagy extrán nyűgös és ezért óránként szopizni akar egész jól eltelt az idő, pl nem törtem le már több körmöm.)

Végre kinyitott Rapperswilben a Kinderzoo, én már alig vártam a szezonkezdést. Rögtön első nap vittük is Lilit, kíváncsian várva, mennyire fog neki tetszeni. Teljes siker volt a nap, rengeteget ment, nézett, etette az állatokat, a végén még játszótereztünk is egy kicsit.

Lilinek még nem nagyon ment a nyitott tenyérrel etetés, pedig már Foltinál is tanítottuk neki, de szerencsére a csacsiknál ez mindegy. Olyan finoman veszik ki a kaját a gyerekkezekből, hogy Lili ujjai még csak nyálasak se lettek. A lovak nem ilyen ügyesek, így azokat nem is nagyon etettük.

Napjában néhányszor az elefántokat is meg lehet etetni. Ez persze hatalmas tülekedéssel jár - mármint az emberek részéről, mert az elefántokat szépen beállítják egymás mellé.

A flamingók leginkább engem nyűgöztek le, Lilit különösebben nem érdekelték. Messze is voltak, etetni se lehetett őket, és nem is nagyon mozogtak.

Volt papagáj és fóka show is, de Lilit kb 5 perc után már egyik se kötötte le, így nem is láttunk belőlük sokat. Helyette mentünk a szinte teljesen kiürült játszótérre, legalább ott minden a miénk volt.

Itt pedig egy videó a kecskesimogatóból: